Egy táncteremben vagyunk, a fények tompák, a levegőt a testek mozdulatait követő halk suttogás tölti be. A balerinák elegáns sorokban állnak, kecsesen nyújtózkodnak, izmaik finoman megfeszülnek minden lépésnél. Szoros dresszük tökéletesen simul rájuk, kiemelve karcsú alakjukat, feszes vállaikat, hosszú, vékony lábaikat, melyek mintha a végtelenbe nyúlnának, amikor megfeszítik a talpukat, és a levegőbe emelkednek. Ahogy egyik lábukról a másikra váltanak, az ívek, amiket formálnak, lenyűgözőek, szinte mágikusak. A tükörben megcsillanó izzadságcseppek lassan gördülnek végig nyakuk ívén, a bőrük selymesen fénylik a reflektorfény halvány ragyogásában. Egyikük hátraveti a fejét, haja leomlik, mint egy hullám, ahogy forgásba kezd. A mozdulatok egyszerre lágyak és erőteljesek, tele vannak a test kifinomult harmóniájával, ami szinte hipnotikus hatást kelt. Lábujjhegyen lebegnek, minden mozdulatuk maga az érzékiség, ahogy a testük szinte együtt lélegzik a zenével.